Megérkezés Brazíliába...

Végre-végre itt vagyunk! Megérkeztünk Joinville-be, ahol a következő 1 hónapot fogjuk tölteni 15 IBM-es társammal, hogy lehetőségeinkhez mérten egy kicsit jobbá tegyük a világot. Ez talán fellengzősen hangzik, de állíthatom, mégsem alaptalan. Mindnyájan azzal a határozott céllal érkeztünk, hogy valami értékeset, kézzel foghatót, és nem utolsó sorban maradandót alkossunk a projektünkben...
Ezzel kicsit előre is szaladtam, térjünk inkább vissza az előzményekre.

Joinville-i látképe a 15. emeleti szobámból

Kb. másfél éve kezdődött az egész, mikor a már régóta érlelődő elhatározásból végül tett lett, és beadtam pályázatomat az IBM aktuális CSC felhívására. Hogy mi is az a CSC? Corporate Service Corps, azaz egy vállalati szintű jótékonysági kezdeményezés, melyben az IBM önkéntes erőforrásokat biztosít fejlődő országok gondosan kiválaszott civil szervezeteinek. Az önkéntesek idejüket és tudásukat adják, cserébe pedig rengeteg tapasztalattal gazdagodnak. Mindezt jó eséllyel valami távoli, egzotikus országban. Csábító, nem?

Már alakul a csapat...

Tavaly nyáron aztán jött a meglepetés: sikeresen pályáztam, beválasztottak a következő évi CSC programba! Újabb izgalmas időszak következett, vajon mikor kerül rám a sor, és mi lesz a célállomás? Hosszú hónapok várakozása után nyár elején dőlt el, hogy Brazíliába jöhetek, egyike leszek azon szerencsés IBM-es kollégáknak, akik majd a CSC Brazil 15-ös nemzetközi csapatot alkotják. Ami valóban nemzetközi, hiszen szerte a világból verbuválták a csapatot, van közöttünk amerikai, ausztrál, dél-afrikai, francia, kínai, magyar, maláj, török és vietnámi! Némely országból többen is, így meglepő módon pl. Magyarországról is ketten jöttünk: Heléna és jómagam...

Bemelegítésnek legjobb egy dzsungel-túra

Kicsit sűrű volt az utóbbi pár nap... Na jó, inkább nagyon sűrű! Pedig az előkészítés nagyon profi volt, az embernek az az érzése támadt, mintha az egész egy sima kis utazás lenne. Pedig nem. Hiába a 3 hónapos felkészítés, a jól összeszedett Todo listák, az (elvileg) idejében elkezdett mindenféle ügyintézés, a végére mégis csak összetorlódtak a dolgok. No de -mint oly sokszor-, az idő itt is megoldott mindent :-))

Black-face monkey a türelmesebb fajtából

És valóban, csütörtökön este Helénával felkerekedtünk, hogy aztán alig egy napnyi utazás után megérkezzünk célállomásunkra, a Brazília alsó csücskében található 'kis'városba, Joinville-be (további infók itt). Persze minden viszonylagos, esetünkben a 'kis'város egy 5-600.000-es települést takar, a csücsök pedig azt jelenti, hogy innen már csak kb. 900km-re van az ország legdélebbi pontja (igaz, a legészakabbi pedig mintegy 3.500 km-re, így talán mégsem túlzás így fogalmazni...)

Jacht kikötő

Sajnos előbb jóllaktunk, minthogy sikerült volna mindent megkóstolni

Ha a térképen keressük, akkor Rio de Janeiro és Sao Paulo alatt, kb. az Iguazu vízesés magasságában, a tengerpart közelében fogunk rátalálni, szinte azonos szélességi fokon, mint Johannesburg, illetve alig távolabb az Egyenlítőtől, mint Miami. Ennek megfelelően mostanság épp tavaszodik itt, ami egy kellemes 20 °C feletti hőmérsékletet, és elviselhető páratartalmat jelent.

Akadnak itt mindenféle szemet gyönyörködtető dolgok :)

A párizsi átszállás után Rioban landoltunk, majd egy alig 2 órás repülőút után érkeztünk Curitiba-ba, ahonnan már taxi vitt bennünket Joinville-be. Itt aztán nem győztük kapkodni a fejünket, Brazíliának ez a része egyáltalán nem tűnik fejletlennek. Épp ellenkezőleg, akár ha Olaszországban száguldott volna velünk a taxi a jó minőségű autópályán, szépen ápolt mediterrán környezetben...
Ezek után Joinville sem okozott csalódást, egy méretéhez képest meglepően csendes, láthatóan jól szervezett, a német behatás nyomait erősen magán viselő városba érkeztünk...

Végre együtt a csapat, mindenki megérkezett!!!

#brazil15, #ibmcsc