Végre sínen vagyunk...

Még a múlt a héten történt, hogy Mário-val a brazil lakásviszonyokról beszélgettünk, és felháborodva mesélte, hogy van a környéken egy bizonyos Trentino lakótelep, ami bár egy állami beruházás keretében épült nemrégiben, de sajnos kispórolták belőle azokat az elemeket, ami élhetővé tette volna a környezetet (közösségi helyiségek, megfelelő méretű sportpályák, játszóterek, stb.). Így aztán a város szélén, kis helyre összezsúfolt, szegényekkel betelepített lakótelep inkább hasonlít egy gettóra, mint egy modern 7-800 lakásos lakótelepre. Itt a közbiztonság sem az igazi, a rendőrség be sem megy a kerítéssel körbezárt, portaszolgálattal (=fegyveres őrökkel) biztosított területre, ahol bizony nem ritka a lövöldözés sem.

Trentino lakótelep: 7-800 db, csupa egyforma, 38 m2-es lakás

Hazafelé aztán meg is látogattuk a lakótelepet, amiről meg kellett állapítsam, hogy nem is néz ki olyan rosszul. Kétségtelen, hogy 2 éves korához képest vannak erősen leamortizált részei, de hazai viszonylatban egyáltalán nem mondanám tragikusnak az állapotokat...

Valaha jobb napokat látott közösségi barbeque-zó hely

Hogy valami vidámabb dologgal folytassam, elmesélem mivel telt a hétfő délutánunk:
A CSC hagyományaihoz híven, a 4 hetes program félidejében egy ún. community service-t, azaz a helyi közösség számára valami 'kézzel fogható' segítséget nyújt a teljes önkéntes csapat. A mi esetünkben egy a Projeto Resgate közelében található óvoda udvarának, illetve játszóterének szépítgetése volt a feladat, amihez rengeteg virágpalántát, (Wellington családja által) szép színesre festett gumiabroncsokat, és persze a munkához szükséges szerszámokat biztosították a szervezők, a többi pedig már a mi dolgunk volt.

Tüsténkedik a csapat

Földdel töltögetjük a gumikat, hogy aztán virágokat ültessünk bele

A jól végzett munka öröme

Ahogy a képeken is látszik, lelkesedésből nem volt hiány, és úgy gondolom a végeredményre is büszkék lehetünk.

Mennyivel szebb így, mint a puszta fal

Csak azt az egy dolgot sajnáltuk, hogy nem leszünk ott, amikor a kicsik másnap megérkeznek, és meglátják, hogy mit varázsoltunk oda nekik...

A Projeto Resgate csapata is kivette a részét a munkából

A hét a projektünk szempontjából is jól kezdődött.
Talán még emlékeztek, hogy az első héten említettem egy ígéretes szponzort... aki viszont sajnos később visszalépett. Múlt héten aztán újabb lehetséges partnerrel ismerkedtünk meg, aki már láthatóan komolyan is gondolta a segítséget!
Mivel vészesen fogy az időnk, hétfő reggel rögtön a SoftExpert irodájában kezdtünk, ahol egy nagyon szimpatikus fiatalember, a vállalat alapítója és egyben vezérigazgatója, Ricardo Lepper fogadott minket. Legnagyobb örömünkre megerősítést kaptunk: a Projeto Resgate ingyenesen használhatja a cég által fejlesztett alkalmazás csomagot, sőt, még a testreszabott megoldás hosztolását is vállalták, szintén térítésmentesen (talán már mondanom sem kell: Mário természetesen megint magával ragadó volt...).

A jól sikerült tárgyalás után...

Ezzel sikerült néhány nagyon fontos cölöpöt levernünk, és végre koncentrálhatunk a folytatásra. Ami persze szintén nem ígérkezik túl egyszerűnek, hiszen már csak 6-8 napunk van, amely idő alatt szeretnénk
- megismerni a SoftExpert portfolióját (állítólag ehhez 2 hétre lenne szükség :-((),
- kitalálni, hogy Mário megoldását hogyan lehet átültetni az új környezetbe,
- és végül mindezt úgy dokumentálni, hogy miután elmentünk, Mário és leendő segítője képes legyen folytatni az elkezdett munkát, és minél könnyebben és gyorsabban tudja majd kialakítani az új rendszert a SoftExpert által biztosított platformon.
Hát, elég merész terv, főleg, hogy csak ma délutánra sikerült hozzáférést kapnunk az oktatási anyagokhoz. Szerencsére azért nem unatkoztunk, mert időközben sikerült folyamatábra szinten ledokumentálnunk a Projeto Resgate jelenlegi működését, ami nagyon hasznos lesz a folytatáshoz!

Ilyen vázlatokból indultunk ki...

és ilyen lett a végére!

Olvasói kérésre :) megmutatom nektek, hogy micsoda házikoszttal kényeztet minket Eronita (a Projeto Resgate mindenese, és egyben aranykezű szakácsnője). Gondolom el tudjátok képzelni a többi csapat reakcióját, amikor szinte nap, mint nap ehhez hasonló képekkel örvendeztetjük meg őket... :D:D

Nem csak jól néz ki, de nagyon finom is Eronita főztje

#brazil15, #ibmcsc

Foz do Iguaçu - Hétvége az Iguazú-vízesésnél

Most (vasárnap éjfél) csak röviden, néhány szóban, és persze képben szeretnék bejelentekezni, mert épp csak 'hazaestünk' az Iguazú-vízesésnél töltött hétvégénkből (és reggel 8-kor már az ígéretes új partnerrel találkozunk!!!), viszont annyira csuda egy élmény volt, hogy meg kell itt osztanom veletek!

A program - szokás szerint - elég sűrűnek ígérkezett, de Heléna profi szervezése révén sikerült mindent beszorítanunk a 2 napba. Kezdetnek egy "gyárlátogatással" indítottunk az Ituapu vízerőműnél, majd következett a fő attrakció, az Iguazú-vízesés, melyet szó szerint testközelből sikerült megismernünk...

Az erőmű már messziről is tiszteletet parancsoló látványt nyújt

Ezeken a 'kis' csöveken csordogál a víz az egyes turbinákhoz

Nézelődés az erőmű irányítóközpontja előtt, Brazília és Paraguay határán

Az Itaipu erőmű építése a Parana folyón - itt aztán kő kövön nem maradt

Nahát, hogy ez milyen jól sikerült... :)

Az első találkozásunk az Iguazú-vízeséssel - Argentin oldal

Devils's Throat, azaz az Ördög Torka - a legnagyobb az Iguazú vízesései közül

Ugyanaz kicsit távolabbról, már a Brazil oldalról

Nincs rá jobb szó: egyszerűen lélegzetelállító volt a látvány!

A madárpark egyik közönségkedvence, a szivárványcsőrű tukán

A végére pedig hadd adjak fel egy kis rejtvényt, a tippeket előre is köszönöm!
Tehát a kérdés: Mi látható az alábbi képen?

#brazil15, #ibmcsc

Vannak még csodák

Úgy tűnik, megint érdekes fordulatot vett a projektünk.
Miután az először említett, eleinte nagyon bíztatónak ígérkező partner lelkesedése némileg lecsökkent (azt támogatják, hogy munkatársaik önkéntes munkát végezzenek a projektben, de a cég már nem akar a megoldás mögé állni), sajnos új lehetséges támogatók felé kellett fordulnunk. A keresésben Mário kiváló segítőtársra talált Wellington személyében. Wellington, amellett, hogy a CDS helyi képviselőjeként az összekötő szerepét tölti be az IBM és az egyes projektek mögött álló civil szervezetek között, egyúttal nagyon otthonosan mozog Joinville üzleti életében is.


Pár szó a CDS-ről..., akik egyébként épp most változtattak nevet, és már PYXERA Global névre hallgatnak.
A CDS, azaz CDC Development Solutions egy amerikai székhelyű nemzetközi nonprofit szervezet. Céljuk, hogy közösségi, privát és önkéntes erőforrások bevonásával erősítsék öt kontinens hetven országának fejlődő piacain működő üzleti, intézményi és kormányzati szereplőket. Tevékenységük egyik fő területe a "Global Citizenship and Volunteerism", amelynek lényege, hogy önkénteseket toboroznak, képeznek ki, helyeznek el, majd támogatnak abban, hogy ezek az önkéntesek aztán a fejlődő országok kisvállalkozásainak, oktatási intézményeinek, civil és önkormányzati szervezeteinek, közösségeinek nyújtsanak menedzsment és műszaki segítséget.

Mário-ék egyik tanterme

Egy újabb példa, hogyan is mennek a dolgok Mário körül...
Még első nap kérdezte Mário, hallottunk-e az MIT Scratch programjáról. Mert ő is csak mostanában hallott róla, és úgy gondolja, hogy ez egy nagyon hasznos és profi eszköz a gyerekek fejlesztésére. Előző héten meg is osztotta ezt a véleményét egy ismerősével, aki visszakérdezett, hogy vajon használják-e a Scratch-et a Projeto Resgate-nál. Mire Mário csak azt mondhatta: használnák ők szívesen, csak sajnos nincs számítógépük hozzá...

Vajon mit rejtenek a dobozok?

Ezen ne múljon, mondta az ismerős, majd ő szerez hozzá gépeket! És lássunk csodát, tegnap valóban megérkezett 12 vadonat új gép, és mára már össze is szerelték őket az iroda újonnan kinevezett számítógépes laborjában!!!

Akár már indulhat is az oktatás!

Miután a város egyik híressége az Escola do Teatro Bolshoi (a moszkvai Bolshoi Színház egyetlen tagintézménye, amelynek különlegessége, hogy ez egy olyan balettiskola, amely egyben színház is!), nem mondhattunk nemet a kedves invitálásnak, és így tegnap egy kis bepillantást nyerhettünk a kulisszák mögé.

Egy csipetnyi Moszkva feeling

Balerinák...

Előadásra várva

 
Ahogy talán a képekből is kitűnt, eddig nagyon kellemes volt az időjárás. Vendéglátónk, Wellington meg is jegyezte: maradhatnánk még tovább is, mert ennyit már régen sütött itt a nap.

Itt még a vezetékeken is fű terem

Na, mostanra azért kicsit helyre állt a rend, ma akkora zuhé volt, hogy öröm volt nézni. Persze, hiszen nem a szabadban ért minket, és a hőmérséklet még így is 25 fok feletti :)

Finom tavaszi eső

A napokban volt egyik társunk, Adam születésnapja, természetesen nem maradhatott el a közös ünneplés!

Happy, happy Birthday, Adam!

#brazil15, #ibmcsc

Már vége is az első hétnek?!!

Meglepődtem. Még így is. Pedig a felkészítés alatt szó esett Brazília méreteiről, így pl. arról, hogy a világ 5. legnagyobb országa (8,5 millió km2-es területe alig kisebb, mint Kanada, az USA, vagy Kína, vagy akár egész Európa területe). Érdekes volt belegondolni abba is, hogy lakossága már meghaladja a 200 milliót, ami csaknem kétharmada az USA népességének, és ezzel szintén az előkelő 5. helyet foglalja el a világon. Nem volt nehéz tehát leszűrni: nem az itthoni mércét kell alkalmazni, hanem egy (potenciális) gazdasági nagyhatalommal, a közeljövő egy minden szempontból meghatározó tényezőjével kell számolni, ha Brazíliára gondolunk.


Szembesülni viszont azzal, hogy a 26 tagállam egyik legkisebbike, a 20. helyezett Santa Catarina állam is nagyobb, mint egész Magyarország, no, azért ez kicsit meghökkentő volt. Igaz, lakossága 'csak' 6,3 millió, tehát ilyen téren egy darabig még nem előznek meg bennünket, bár a tendenciák éppen ellentétesek, mint itthon...

CSC-s bázisunk Joinville, Santa Catarina legnépesebb városa. Az állam fővárosa egyébként a nagyrészt szigeten elhelyezkedő Florianópolis.

Izgalmas, de egyben fárasztó is volt az első hét...

Mário révén első kézből ismerkedhettünk meg az Associação Projeto Resgate hétköznapjaival, azzal a problémakörrel, ami életre hívta projektünket. Napról napra estünk ámulatba, ahogy megértettük motivációit, szembesültünk napi gondjaival és örömeivel, illetve ambícióival a szervezet jövőbeli terjeszkedését illetően. Hiszen már 240 diák támogatását sem egyszerű megoldani, hát még ha teljesülnek az álmok, és hamarosan több ezer gyermek és fiatal részesülhet a Projeto Resgate különböző programjai által felkínált tanulási lehetőségekből!

Bom Jesus IELUSC, Joinville legnagyobb magániskolája

Mário és néhány fős csapatának feladata szerteágazó. Mindent elkövetnek, hogy
- a minőségi oktatást nyújtó privát iskolák minél több 'szabad' helyet kínáljanak fel,
- a felkínált helyekre megtalálják a rászoruló szegénysorsú gyerekeket,
- a támogatott gyerekek tudatosan haladjanak egy általuk kiválasztott életpályán,
- a már támogatásban részesülő gyerekek önkéntes munkák révén viszonozzák a kapott segítséget a közösség más hátrányos helyzetű tagjai felé (személyiség fejleszés + dominó effektus),
- mindig időben, rászorultság alapján álljanak rendelkezésre a gyerekek számára szükséges feltételek (könyvek, egyenruhák, iskolába utaztatás, külön óra, stb.),
- megtalálják a támogatókat, akik alkalmi és rendszeres adományaik révén biztosítják a 'rendszer' működéséhez elengedhetetlen anyagi és tárgyi hátteret.

Beszédes folyosói plakát                                                                          Kémiaoktatás az iskolaudvaron

A fentieket támogató informatikai rendszer megtervezéséhez célszerűnek látszott minél több érintett "szereplő"-vel találkoznunk, hogy megismerhessük az ő igényeiket, elképzeléseiket is. Így jutottunk el csütörtökön a Bom Jezus magániskola vezetőségéhez, akik összesen mintegy 3000 tanuló oktatásáról gondoskodnak a legmagasabb szinten. Másnap pedig az InovaParq vezetése fogadott bennünket, akikkel a megoldás elkészítésében vállalt lehetséges szerepükről beszélgettünk.

 

Az Univille egyetem kampusza ad otthont az InovaParq-nak is

Ez most így leírva elég egyszerűen hangzik, de tény, hogy komoly csapatmunka volt mögötte: amíg mi prezentálható formába hoztuk a Mário-tól hallottakat, addig ő egyik napról a másikra időpontot szerzett számunkra. Újra bebizonyosodott: Mário szinte mindenkit ismer a városban aki számít, és ők is respektálják az erőfeszítéseit!

Oktoberfest Blumenau-ban

Még egy Capybara, azaz vízidisznó is benézett a Festre

Alig vonult le a parádé, és már tisztították is az utcát!

Mivel időnk sajnos véges, és szeretnénk a környékből minél többet megismerni, a hétvégére két programot is szerveztünk magunknak. Szombaton az éppen most zajló Blumenau-i Oktoberfest-re látogattunk el, vasárnap pedig egy hajótúra keretében a festői Babitonga öbölben található São Francisco do Sul történelmi belvárosát néztük meg...

Közeledünk São Francisco do Sul-hoz

Jelen és múlt együtt él

A látvány mellett az időre sem lehetett panaszunk

#brazil15, #ibmcsc

Hab a tortán!

Úgy 1 hónappal ezelőtt történt, hogy az aktuális heti call keretében kiderült, ki melyik projektbe fog kerülni. Emlékszem, ahogy olvastam egymás után a projektek rövid leírását, és közben ilyenek jártak a fejemben: hmm nem rossz, hmmmmm, ez még jobb, hú, ennél kívánni sem lehet jobbat! És mire ideértem, megláttam a saját nevemet is a projekttagok között!

Külvárosi életképek

Mert azért lássuk be, tekintettel a CSC szellemiségére, szinte mindegy, hogy mi lesz a feladat, nagyot hibázni nem lehet. És valóban, izgalmas kihívás lehetett volna Joinville város Turisztikai Alapítványával dolgozni egy projekt menedzsment eszköz kiválasztásán, vagy a három Joinville-i egyetem által alapított technológiai innovációiért felelős Inovaparq számára egy Innováció Menedzsment megoldás bevezetésére javaslatot tenni, sőt, a Joinville önkormányzata által működtetett Fundema hulladék feldolgozó számára egy e-hulladék kezelési ajánlás kidolgozása is komoly feladvány lehet, de azért az igazi mégis csak az, ami nekünk jutott!

A 'házak' között már látszik a szomszédos mangrove erdő (mocsár)

Ez pedig az Associação Projeto Resgate (azaz Rescue Project - egy civil szervezet, melynek célja, hogy minőségi oktatáshoz juttassa a szegény családból származó hátrányos helyzetű gyermekeket) által megfogalmazott feladat, amely egy új, nyilt forráskodú, felhő-alapú információs rendszer kidolgozásáról szólt. Az új rendszer nem csupán jobban kell támogassa a szervezet napi munkáját, hanem skálázhatósága révén ki kell szolgálja a támogatott gyerekek egyre növekvő számát, illetve a szervezet földrajzi növekedését, hiszen a sikeren felbuzdulva Joinville mellett már további 2 városban is elkezdődött a terjeszkedés!

A 'terepszemle' után kis csapatunk megérkezett Mário-val az irodába...

...ahol tovább folytatódott az időutazásunk!

És ha még ez sem lenne elég, akkor további hab a tortán, hogy a fogadó szervezetünk élén -talán nem meglepő módon- egy végtelenül kedves, jószándékú, magával ragadóan lelkes, de ugyanakkor rendkivül dinamikus, nyitott, "ez tetszik, gyerünk, csináljuk" típusú embert, Mário Sant'Ana-t ismerhettük meg.

Mário-t a gyerekei is imádják

Két példa, ami talán jobban érzékelteti, kihez is van szerencsénk: az első napunk egy Kick-off meeting-gel indult, ahol Mário 10 perces előadása után a közönség szó szerint a könnyeivel küszködött a meghatottságtól. Délután aztán, már félrevonulva a Projeto Resgate külvárosi irodájába, a feladat jobb megértése közben szabadon ötletelgettünk, és felmerült, hogy az elképzelt megoldást majd akár egy szponzor is fejleszthetné, illetve hosztolhatná. Alig telett bele 5 perc, Mário ragyogó arccal tért vissza hozzánk: "Van egy jó hírem! Megtaláltam a megfelelő szponzort, és vállalják is!..."

A szerencsések, akik minőségi oktatáshoz jutottak a Projeto Resgate révén

Csak hogy irigykedjetek... :)))

 #brazil15, #ibmcsc

Megérkezés Brazíliába...

Végre-végre itt vagyunk! Megérkeztünk Joinville-be, ahol a következő 1 hónapot fogjuk tölteni 15 IBM-es társammal, hogy lehetőségeinkhez mérten egy kicsit jobbá tegyük a világot. Ez talán fellengzősen hangzik, de állíthatom, mégsem alaptalan. Mindnyájan azzal a határozott céllal érkeztünk, hogy valami értékeset, kézzel foghatót, és nem utolsó sorban maradandót alkossunk a projektünkben...
Ezzel kicsit előre is szaladtam, térjünk inkább vissza az előzményekre.

Joinville-i látképe a 15. emeleti szobámból

Kb. másfél éve kezdődött az egész, mikor a már régóta érlelődő elhatározásból végül tett lett, és beadtam pályázatomat az IBM aktuális CSC felhívására. Hogy mi is az a CSC? Corporate Service Corps, azaz egy vállalati szintű jótékonysági kezdeményezés, melyben az IBM önkéntes erőforrásokat biztosít fejlődő országok gondosan kiválaszott civil szervezeteinek. Az önkéntesek idejüket és tudásukat adják, cserébe pedig rengeteg tapasztalattal gazdagodnak. Mindezt jó eséllyel valami távoli, egzotikus országban. Csábító, nem?

Már alakul a csapat...

Tavaly nyáron aztán jött a meglepetés: sikeresen pályáztam, beválasztottak a következő évi CSC programba! Újabb izgalmas időszak következett, vajon mikor kerül rám a sor, és mi lesz a célállomás? Hosszú hónapok várakozása után nyár elején dőlt el, hogy Brazíliába jöhetek, egyike leszek azon szerencsés IBM-es kollégáknak, akik majd a CSC Brazil 15-ös nemzetközi csapatot alkotják. Ami valóban nemzetközi, hiszen szerte a világból verbuválták a csapatot, van közöttünk amerikai, ausztrál, dél-afrikai, francia, kínai, magyar, maláj, török és vietnámi! Némely országból többen is, így meglepő módon pl. Magyarországról is ketten jöttünk: Heléna és jómagam...

Bemelegítésnek legjobb egy dzsungel-túra

Kicsit sűrű volt az utóbbi pár nap... Na jó, inkább nagyon sűrű! Pedig az előkészítés nagyon profi volt, az embernek az az érzése támadt, mintha az egész egy sima kis utazás lenne. Pedig nem. Hiába a 3 hónapos felkészítés, a jól összeszedett Todo listák, az (elvileg) idejében elkezdett mindenféle ügyintézés, a végére mégis csak összetorlódtak a dolgok. No de -mint oly sokszor-, az idő itt is megoldott mindent :-))

Black-face monkey a türelmesebb fajtából

És valóban, csütörtökön este Helénával felkerekedtünk, hogy aztán alig egy napnyi utazás után megérkezzünk célállomásunkra, a Brazília alsó csücskében található 'kis'városba, Joinville-be (további infók itt). Persze minden viszonylagos, esetünkben a 'kis'város egy 5-600.000-es települést takar, a csücsök pedig azt jelenti, hogy innen már csak kb. 900km-re van az ország legdélebbi pontja (igaz, a legészakabbi pedig mintegy 3.500 km-re, így talán mégsem túlzás így fogalmazni...)

Jacht kikötő

Sajnos előbb jóllaktunk, minthogy sikerült volna mindent megkóstolni

Ha a térképen keressük, akkor Rio de Janeiro és Sao Paulo alatt, kb. az Iguazu vízesés magasságában, a tengerpart közelében fogunk rátalálni, szinte azonos szélességi fokon, mint Johannesburg, illetve alig távolabb az Egyenlítőtől, mint Miami. Ennek megfelelően mostanság épp tavaszodik itt, ami egy kellemes 20 °C feletti hőmérsékletet, és elviselhető páratartalmat jelent.

Akadnak itt mindenféle szemet gyönyörködtető dolgok :)

A párizsi átszállás után Rioban landoltunk, majd egy alig 2 órás repülőút után érkeztünk Curitiba-ba, ahonnan már taxi vitt bennünket Joinville-be. Itt aztán nem győztük kapkodni a fejünket, Brazíliának ez a része egyáltalán nem tűnik fejletlennek. Épp ellenkezőleg, akár ha Olaszországban száguldott volna velünk a taxi a jó minőségű autópályán, szépen ápolt mediterrán környezetben...
Ezek után Joinville sem okozott csalódást, egy méretéhez képest meglepően csendes, láthatóan jól szervezett, a német behatás nyomait erősen magán viselő városba érkeztünk...

Végre együtt a csapat, mindenki megérkezett!!!

#brazil15, #ibmcsc